Uranusz holdjainak új kutatása élet lehetőségét veti fel
A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja régóta a tudósok érdeklődésének középpontjában áll, akik eddig steril és élettelen világoknak gondolták ezeket. Az új kutatások azonban azt sugallják, hogy ezek a holdak talán óceánokkal rendelkeznek, és akár életet is támogathatnak. A legfrissebb információk nagy része a NASA Voyager 2 űrszondájának adataiból származik, amely közel 40 évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Az új elemzés azonban arra világít rá, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napszél által befolyásolt időszakra esett, ami torzította a Uranusz rendszeréről alkotott képet.
Uranusz egy gyönyörű, jéghideg gyűrűs bolygó, amely a Naprendszer külső részein helyezkedik el. Az egyik legnagyobb különlegessége, hogy rendkívül erősen megdőlt, gyakorlatilag az oldalára fektetve forog, ami miatt a Naprendszer legfurcsább bolygójának is tartják. Az első közeli felvételeinket 1986-ban kaptuk, amikor a Voyager 2 átrepült a bolygó mellett, lenyűgöző képeket küldve vissza a Földre. Azonban a Voyager 2 által visszaküldött adatok még ennél is meglepőbbek voltak: a bolygó és holdjai aktivitásának hiányát jelezték, ami ellentétes volt a Naprendszer más égitestjeivel.
A Voyager mérései azt mutatták, hogy Uranusz védő mágneses mezeje furcsán torzult, elnyomva a Nap felé. A mágneses mező feladata, hogy csapdába ejtse a bolygóról és holdjairól származó gázokat és egyéb anyagokat, amelyek esetleg óceánokból vagy geológiai tevékenységekből származhatnak. Mivel a Voyager 2 nem talált ilyen anyagokat, az a következtetés született, hogy Uranusz és holdjai steril, élettelen világok. Ez a felfedezés hatalmas meglepetést okozott, hiszen a Naprendszer más bolygói és azok holdjai aktívabbnak bizonyultak.
Az új elemzés azonban fényt derített egy évtizedek óta tartó rejtélyre. Az új kutatások szerint, amikor a Voyager 2 átrepült Uranuszon, a Nap éppen erőteljes aktivitás alatt állt, és a napszél olyan erős volt, hogy talán elfújhatta a bolygó anyagait, ideiglenesen torzítva a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója, hangsúlyozta, hogy ez a felfedezés azt jelzi, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint azt korábban gondolták. A kutatók elképzelései szerint a holdak alatt óceánok találhatóak, amelyek esetleg élettel, például halakkal is telítettek lehetnek.
Linda Spilker, aki fiatal tudós volt a Voyager program során, és aki jelenleg is a projekt tudósa, örömmel fogadta az új eredményeket. „Izgalmas, hogy van lehetőség életre a Uranusz rendszerében,” nyilatkozta a BBC Newsnak, és kiemelte, hogy mennyire örömteli, hogy a Voyager adataival még mindig folytatják a kutatást. Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója, szintén nagyon izgalmasnak találta az új eredményeket, hangsúlyozva, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert azokban új felfedezések rejtőzhetnek.
A NASA már készül az új misszióra, amely a Uranusz Orbiter and Probe nevet viseli, és 10 év múlva indul, hogy közelebbről megvizsgálja a bolygót és holdjait. Dr. Jamie Jasinski, a NASA munkatársa, aki az ötletet adta a Voyager 2 adatok újraértékelésére, megjegyezte, hogy a jövőbeli űrszonda műszereit a legújabb kutatási eredmények figyelembevételével tervezik meg. A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy addigra kiderül, vajon ezek a távoli, jéghideg holdak valóban otthont adhatnak-e az életnek. A kutatások folytatódnak, és a tudományos közösség izgatottan várja, hogy mit hoz a jövő a Uranusz világának felfedezésében.
Ezeket is érdemes megnézni
Aszteroida az élet építőelemeit rejti, állítják a tudósok
Globális Xbox áremelkedés a vámok miatti bizonytalanság közepette
