Ritka kétéltűek jövője: axolotl-ok szabadon engedése új reményeket ébreszt

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, folyamatosan mosolygó mexikói axolotl, újra virágzásnak indult, miután mesterséges vizes élőhelyekre engedték szabadon – derítették ki tudósok. Ez a kutatás reményt ad a jövőre nézve egy olyan lény számára, amely a kihalás szélén állt. A kutatók 18 fogságban tenyésztett axolotlt engedtek szabadon Mexikóváros közelében, helyreállított és mesterséges vizes élőhelyeken. A kutatók rádióadókészülékeket szereltek az állatokra, és megállapították, hogy „sikeresen túléltek és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még gyarapodtak is. Dr. Alejandra Ramos, a Baja California Autonóm Egyetem vezető kutatója úgy fogalmazott, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Az eredményeket a PLoS One tudományos folyóiratban publikálták, és a kutatók szerint ez azt sugallja, hogy az axolotl visszavezethető a természetes élőhelyére.

Xochimilco vizei, amelyek a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok által formálódtak, és a hegyekből érkező forrásvízben gazdagok voltak, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros terjeszkedett, az urbanizáció, a szennyezés és más nyomások miatt az axolotlok a kihalás szélére kerültek, és egyes becslések szerint már csak 50 példány maradt az állományukból. „Ha elveszítjük ezt a fajt, akkor a mexikói identitásunk egy részét is elveszítjük” – mondta dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem szakértője, aki szintén a kutatás vezetője. Az axolotl ikonná vált, hiszen az azték legendák szerint ez a lény egy isten szalamandra formájában – Xolotl, a tűz és a villámlás istene, aki szalamandraként rejtőzködik.

Dr. Zambrano folytatta: „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, akkor reménykedhetünk az emberiség jövőjében.” Az állatok szabadon engedése érdekében a kutatók helyi gazdákkal és önkéntesek csapatával dolgoztak együtt, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotlok számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz tisztítására. A tudósok a fogságban tenyésztett állatokat két helyszínen engedték szabadon: az egyik Xochimilcóban, a másik pedig egy elhagyott kőbányában, amely évtizedek alatt „mesterséges vizes élőhellyé” alakult. Minden egyes állatot rádiótracking eszközzel láttak el.

„A lenyűgöző hír az, hogy mindegyikük túlélte” – nyilatkozta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „És nemcsak hogy, de azok, akiket újra el kaptunk, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.” A nyomozás további érdekfeszítő betekintéseket nyújtott az axolotl viselkedésébe. „Azt találtuk, hogy néhányuk a legtöbb időt egy másik egyed mellett tölti – mintha barátságokat kötne” – magyarázta Dr. Ramos.

Ironikus módon ez a vonzó szalamandra a világ laboratóriumaiban és házi akváriumaiban számos példányban megtalálható. A faj biológiai szempontból is lenyűgöző, hiszen képes bármelyik testrészét regenerálni, ha az megsérül vagy elveszik. Jelenleg kutatások zajlanak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra hogyan lehetne kihasználni. Azonban Mexikóváros zavaros vizes élőhelyeiben még rengeteg munka vár arra, hogy megtisztítsák és helyreállítsák az élőhelyet, és esélyt adjanak a vadon élő axolotl számára a regenerálódásra. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok ember szükséges hozzá.” Az embereknek nem szükséges tudósnak lenniük ahhoz, hogy részt vegyenek – bárki a világon segíthet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo