A közelgő kanadai szövetségi választások során a politikai diskurzus középpontjában Donald Trump amerikai elnök által jelentett fenyegetés áll, míg Kanada globális felmelegedéshez való hozzájárulásának kérdése háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberálisok és a Konzervatívok, különböző tervekkel álltak elő az energiaszektor jövőjét illetően, miközben a céljuk az amerikai függőség csökkentése. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, ígéretet tett arra, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energiák globális szuperhatalmává teszi, míg Pierre Poilievre, a Konzervatívok vezetője az olaj- és gázipar fellendítését és az ipari szén-dioxid adó eltörlését tűzte ki célul. Ez a helyzet drámai váltást mutat a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma a választók körében. Akkor a két párt egyetértett abban, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie egy zöld gazdaságra, és júniusban megszületett a nettó nullás kibocsátási törvény.
Carney, aki március elején vette át a Liberális Párt vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú pályafutása alatt nemzetközi klímaváltozási aktivistaként szerzett hírnevet. Ő volt az Egyesült Királyság Bankjának kormányzója, az ENSZ különmegbízottja a klímaügyekben, valamint a COP26 Glasgow-i pénzügyi szövetség egyik társelnöke. Azonban első intézkedése, miniszterelnökként, a fogyasztói szén-dioxid adó eltörlése volt, amely az 2019-es évtől kezdődően terhelte a szén-, olaj- és gáztermékek fogyasztóit. Ez az intézkedés népszerűtlen volt, és a Konzervatívok könnyű célpontként tekintettek rá a megélhetési költségek növekedésének hátterében. Poilievre még „Szén-dioxid adós Carney”-ként is próbálta bemutatni riválisát. Néhány elemző úgy véli, hogy a törlés politikai szempontból okos lépés volt, míg mások hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója, megjegyezte, hogy ezzel a lépéssel Carney elfogadja azt a narratívát, miszerint a klímapolitika túl költséges, miközben ez nem feltétlenül igaz.
Carney energiaügyi kampányának középpontjában Kanada „tiszta és hagyományos energiák világvezető szuperhatalmává” válása áll. Pragmatikus megközelítését hangsúlyozva, tervei között szerepel a zöld energia projektek gyorsítása és a zöld közlekedés, valamint az épületek támogatása, ám részletekbe nem bocsátkozott. Emellett a szén-dioxid megkötési technológiákba történő befektetést is sürgeti. A közvélemény-kutatások szerint az utóbbi időszakban a kanadai állampolgárok figyelme a klímaváltozásról a megélhetési költségek, az energia és a lakhatási költségek irányába tolódott el. Az ukrajnai háború új hangsúlyt fektetett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, mint olaj, gáz és kritikus ásványok.
Pierre Poilievre, aki Carney utódjaként pályázik a miniszterelnöki posztra, a megélhetési költségeket tartja a kampánya középpontjában, és szigorúbb törvények mellett érvel a törvényesség és rend fenntartása érdekében, valamint a „woke” kulturális kérdések ügyében. A Konzervatívok pártjának erős támogatottsága van az energiahordozókban gazdag térségekben, ezért Poilievre az olaj- és gázipar jelentős bővítése mellett érvel, valamint a szén-dioxid adó eltörlését is sürgeti. Bár nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e Kanada nettó nulla emissziós céljait, érvelése szerint jobb lenne a világ számára, ha India és más ázsiai országok „piszkos szenet” tisztább kanadai olajra és gázra cserélnék.
A választók fejében azonban a legfontosabb kérdés, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni a harcias amerikai elnököt, különösen az olaj- és gázipar esetében. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, és a nyersolaj-termelés körülbelül 90%-a az amerikai piacra kerül. Az energia vámok hatása katasztrofális lehet a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a legutóbbi vitájában hangsúlyozta, hogy „a kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott”, és a vezetések nemzeti biztonsági problémát jelentenek. Az amerikai függőség csökkentése érdekében újraéledt az érdeklődés a nyugati tartományokból a keleti partokra irányuló olaj- és gázvezetékek iránt, hogy azokat új külföldi piacokra exportálják. Az Energy East nevű projekt, amelynek korábbi terveit 2017-ben számos tényező, köztük a heves ellenállás és a szabályozási akadályok miatt felfüggesztették, most ismét napirendre került.
A Liberálisok és a Konzervatívok egyaránt ígéretet tettek az „energiafolyosók” gyorsítására, ám Carney ingadozik a vezetékek támogatását illetően, tudva, hogy ezek rendkívül népszerűtlenek a környezetvédők körében. Az Insurance Bureau of Canada adatai szerint 2024-ben a időjárás okozta biztosított veszteségek összege 8,5 milliárd kanadai dollárra nőtt, háromszorosára az előző évhez képest. Miközben mindkét jelölt a fosszilis tüzelőanyagok jelentős szerepét hirdeti Kanada gazdaságában, ez a megközelítés ütközni fog az ország klímavédelmi kötelezettségvállalásaival. Yves-François Blanchet, a Bloc Québécois vezetője, amely a Quebec tartományban működő szövetségi párt, a két jelöltet „a klímaváltozás tagadásának helyzetében” vádolta. Kanada az nemzetközi porondon ígéretet tett arra, hogy 2030-ig 40-45%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását 2005-höz képest, miközben 2023-ra a kibocsátás csupán 8,5%-kal csökkent. A választások tétje tehát nemcsak a hatalom átvétele, hanem a klímaváltozás elleni küzdelem jövője is. A kanadai választók április 28-án szavazhatnak, és az eredmények jelentős hatással lesznek az ország politikai tájára.
