
Trump hátat fordított az amerikai gazdaság alapjainak – következményekkel kell számolni
Donald Trump amerikai elnök nemrégiben újabb falat emelt, de ezúttal nem a bevándorlók, hanem a munkahelyek és a termelés védelmében. Az elnök döntése, miszerint legalább 10%-os vámokat vet ki szinte minden termékre, ami az Egyesült Államokba érkezik, valójában egy olyan falat jelent, amely hogy megakadályozza a munkahelyek elvándorlását az országból. Ezt a lépést történelmi kontextusba kell helyezni, hiszen az Egyesült Államok ezzel a védekezési politikával visszalépett egy évszázadot, a protekcionizmus irányába. A vámbevételek szintjei így a G7 és G20 országok fölé emelkednek, olyan országok szintjére, mint Szenegál, Mongólia és Kirgizisztán.
Az elnök bejelentése nem csupán a globális kereskedelmi háború kezdetét jelentette, hanem azt is, hogy a világ legnagyobb hatalma, amely évtizedeken át támogatta a globalizációt, most hátat fordít ennek a folyamatnak. Trump bejelentése során többször hivatkozott 1913-ra, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót, és jelentősen csökkentette a vámokat. Ezt megelőzően az amerikai kormány főként a vámokból finanszírozta magát, és büszkén védte a protekcionista politikát, amely az első pénzügyminiszter, Alexander Hamilton stratégiáján alapult.
A Fehér Házban úgy vélik, hogy a magas vámok tették naggyá Amerikát, és hogy ez lehetővé tette a szövetségi jövedelemadó mellőzését. Az Atlanti-óceánon túl a globalizáció és a szabad kereskedelem alapját a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei képezik, különösen az 1817-es komparatív előny elmélete. E szerint az egyes országok különböző termékek előállításában jeleskednek, saját természeti erőforrásaik és kreativitásuk alapján. Az elmélet szerint a világ országai jobban járnak, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobbak, és szabadon kereskednek egymással.
A Fehér Ház által alkalmazott „visszautasító” vámok mögött álló logika azonban meglehetősen problémás. A számítások nem tükrözik az adott országok hivatalos vámjait, mivel a Fehér Ház állítása szerint a bürokráciát és a pénznem manipulálását is figyelembe vették. A valóságban azonban a számítások csupán a kereskedelmi hiány és az importok arányából adódnak. Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője a sajtótájékoztató előtti órában nyíltan elmondta, hogy ezek a vámok minden országra testre szabottak, és a céljuk a kereskedelmi egyensúly helyreállítása.
A vámok bevezetése mögött húzódó hosszú távú cél az Egyesült Államok 1,2 trillió dolláros kereskedelmi hiányának csökkentése nullára. Ez a megközelítés a gazdasági egyensúlytalanságok helyett a kereskedelmi többleteket célozza meg, így a szegényebb országokat és feltörekvő gazdaságokat érinti leginkább. A kereskedelmi hiány és a többlet közötti különbségek természetesek, hiszen az országok különböző termékek előállításában jeleskednek.
A Trump-adminisztráció ezzel a politikával elfordult a globalizációtól és a szabad kereskedelemtől, amely korábban jól szolgálta az Egyesült Államokat. A globalizációt a világ vezetői, köztük Trump is, a gazdasági növekedés szinonimájaként kezelték, azonban a valóságban a munkahelyek és a gyártás elvesztése, valamint a jövedelmek stagnálása sok amerikai számára elkeserítő tapasztalatot jelentett.
A nemrégiben bejelentett vámokkal a Fehér Ház üzenete világos: a külföldi cégek kerüljék el a vámokat azzal, hogy az Egyesült Államokban nyitnak gyárakat. Ez a politika az Egyesült Államok ipari bázisának újjáépítését célozza, ugyanakkor nem veszi figyelembe a szektorbeli különbségeket és a gazdasági realitásokat. A Trump-adminisztráció által hangoztatott védekező intézkedések a gyártás visszaállítását ígérik, de az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a globalizáció előnyei nem voltak egyenletesen elosztva.
A világ többi országának, különösen a kereskedelmi partnereknek, válasza a vámok bevezetésére kulcsfontosságú lehet. A globális kereskedelmi rendszer átalakulása és az új szövetségek kialakulása a jövőben komoly hatással lehet az Egyesült Államok gazdaságára és a globális kereskedelemre. Az elnök védelmi politikája nem csupán a munkahelyek visszahozatalára irányul, hanem a globális kereskedelmi rendszer átalakítását is célozza, amelynek következményei messze túlmutatnak az amerikai határokon.

