India elfeledett színésznője, aki a kasztrendszer áldozatául esett

A női részvétel a filmes iparban hosszú ideig tabunak számított, különösen az 1920-as évek Indiájában, amikor a függetlenségért folytatott harc még javában zajlott. Ebben a környezetben PK Rosy, egy fiatal nő, bátor álmaival kitűnt a társadalmi normák közül. Ő volt az első női főszereplő a maláj nyelvű filmművészetben, egy olyan filmben, amely Vigathakumaran, azaz Az Elveszett Gyermek címet viselte. Azonban ahelyett, hogy elismerésre tett volna szert, Rosy története szinte teljesen eltűnt a történelemből, részben a kaszti diszkrimináció és a társadalmi visszaélések következtében. Rosy a Pulaya közösséghez tartozott, amely a dalitok része, és a legalsó társadalmi réteghez számított Indiában.

Rosy, eredeti nevén Rajamma, a 20. század elején született a Travancore-i királyság területén, ma Kerala államban. A családja fűnyírókból állt, és a Pulaya közösség tagjaként rengeteg megpróbáltatással kellett szembenéznie. A Pulaya közösség tagjait rabszolga munkásoknak tekintették, és sok esetben áruba bocsátották őket a földekkel együtt. Malavika Binny, a Kannur Egyetem történész professzora szerint a Pulaya közösség tagjai a legnagyobb megaláztatásoknak voltak kitéve, beleértve a verést és a szexuális erőszakot is. Ennek ellenére Rosy más utat választott, és az unokaöccse, aki színházi művész volt, támogatásával belépett a szórakoztatóipar világába. Vinu Abraham, a Rosy életéről szóló regény szerzője, hangsúlyozza, hogy a színházi előadásokban való szereplése népszerűvé tette őt a helyi közösségben, még akkor is, ha a dalit nők színészkedése ritka volt abban az időben.

Rosy tehetsége felkeltette JC Daniel rendező figyelmét, aki éppen főszereplőt keresett a filmjéhez. Daniel tisztában volt Rosy kaszti hovatartozásával, ennek ellenére őt választotta ki a Sarojini nevű karakter megszemélyesítésére. A film forgatásáért napi öt rúpiát kapott, ami a 20-as évek Indiájában jelentős összegnek számított. Azonban a premier napján Rosy és családja nem tudott részt venni a vetítésen, mivel a dalitokként megakadályozták őket a belépésben. A film bemutatóján a közönség dühét kiváltotta, hogy Rosy egy felsőbb kasztú nőt alakított, sőt, egy jelenetben a főszereplő a hajából egy virágot szedett, és megcsókolta azt. Ez súlyos zavart okozott, a nézők köveket kezdtek dobálni a vászonra, és Danielt megfenyegették.

A színházban történt incidens súlyos következményekkel járt mind Rosy, mind Daniel számára. Daniel rengeteget költött a film elkészítésére, és a közönség reakciója után súlyos adósságba került, soha többé nem készített filmet. Rosy pedig kénytelen volt elmenekülni szülővárosából, miután dühös tömeg felgyújtotta a házát. Az életét úgy alakította, hogy elhagyta családját, hogy elkerülje a felismerést, és soha nem beszélt nyilvánosan a múltjáról. Végül egy felsőbb kasztú férfihoz ment feleségül, és Rajammal néven élt tovább egy kisvárosban, Nagercoilban, Tamil Naduban.

Rosy gyermekei soha nem fogadták el, hogy PK Rosy, a dalit színésznő volt az édesanyjuk, hiszen apjuk felsőbb kasztú identitását választották. 2013-ban egy maláj tévécsatorna rátalált Rosy lányára, Padmára, aki pénzügyi nehézségekkel küzdött Tamil Naduban, de ő sem tudott sokat mesélni édesanyja életéről a házasság előtt. Az utóbbi években dalit filmesek és aktivisták megpróbálják visszaállítani Rosy örökségét. Pa Ranjith, egy befolyásos tamil rendező, évente megrendez egy filmes fesztivált Rosy nevében, amely a dalit filmművészetet ünnepli. Azonban a története még mindig sokáig kísérti a társadalmat, hiszen Rosy végül biztonságra talált, de mindezt a szenvedélye és identitása rovására tette. A története rávilágít arra, hogy a kaszti alapú trauma milyen mélyen gyökerezik, és hogy a társadalom felelőssége, hogy elismerje az ilyen történetek jelentőségét.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c30q1rvqn17o