Kitoloncolt bandatagok új lehetőséghez jutnak egy call centerben

Alberto Salagan januárban, amikor elhurcolták az Egyesült Államokból, először lépett a lábával Mexikó földjére, mióta csecsemőkorában, hat hónaposan elvitték onnan. Acapulcóban született, de szülei az Egyesült Államokba költöztek, amikor még nagyon fiatal volt. Kaliforniában nőtt fel, ahol a bandaélet hamis csillogásával csábította el a környezet. A San Diegóban történt letartóztatása után, amely banda tevékenységgel volt kapcsolatos, Alberto-t visszaküldték Mexikóba, éppen amikor Trump elnök hivatalba lépett. Ekkor azonban magányosan és hajléktalanul találta magát szülőföldjén. „Ez sokkoló volt. Még mindig az,” ismeri el. „Amikor megérkeztem Mexikóba, úgy éreztem, teljesen elveszett vagyok. Nincs családom, élelem, ruhám, semmim.” Alberto azt is elmondta, hogy szinte elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Jó, hogy nem veszítettem el teljesen, mert ez segített abban, hogy kétnyelvű legyek,” mondja visszatekintve. Valójában nyelvtudása mentette meg a 30 éves férfit attól, hogy nyomorogjon. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy egy helyi cég – az EZ Call Center – angolul beszélő munkatársakat keresett. A telefonos értékesítési munkák nem jól fizetnek, de a munkavállalók jutalmakat is kaphatnak, és a rendszeres fizetés biztosította Alberto számára azt a stabilitást, amelyre vágyott. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. Köszönhetően a call centernek, most már sikerült,” mondta nekem egy telefonhívás közötti szünetben.

Az EZ Call Center szinte minden munkatársa deportált, köztük a cég tulajdonosa, Daniel Ruiz is. Ő is Mexikóban született, de az Egyesült Államokban nőtt fel, mielőtt fiatal felnőttként alacsony szintű drog bűncselekmény miatt deportálták. Daniel elmondta, hogy megérti munkatársai kezdeti zűrzavarát Mexikóban. „Mindannyian kultúrsokkot élünk át,” mondja a telefonhívások folyamatos zümmögésében. „Mindannyiunknak megvolt az élete ott, iskolába jártunk, amerikai kultúrában nevelkedtünk, családunk van ott. Itt vagyunk, de ott is.” Az ügynökök az irodáikban hosszú amerikai telefonszám-listákat dolgoznak fel, némelyek promóciós hívásokat vagy értékesítéseket végeznek, mások adósságbehajtásról és refinanszírozásról hívják az ügyfeleket. Minden ügynök folyékonyan beszél angolul, és az ügyfelek a telefon másik végén nem is sejtik, hogy Mexikóban lévő emberekkel beszélnek, nem pedig az Egyesült Államokban. Daniel elmondta, hogy azok az ügynökök, mint Alberto, akik fiatalon bűnözői életre adták a fejüket az Egyesült Államokban, de hajlandóak új lapot nyitni Mexikóban, az ő legmegbízhatóbb munkatársaik közé tartoznak. „Szinte soha sincsenek más nyomok a bűnügyi nyilvántartásukban, és megvan bennük a megfelelő fegyelem ahhoz, hogy megtartsák a munkájukat,” magyarázza.

Daniel Ruiz saját deportálás utáni tapasztalatai befolyásolták üzleti döntéseit is. A telefonos értékesítési cég mellett egy humanitárius szervezetet is társalapított – Borderline Crisis Center néven –, amely ételt, menedéket és támogatást nyújt a Mexikóba visszatérő deportáltak számára. Trump elnöksége alatt kijelentette, hogy végrehajtja azt, amit „az amerikai történelem legnagyobb deportálásának” nevezett. Beszélt arról, hogy milliókat távolítanak el az Egyesült Államok területéről, és elnöksége korai szakaszában a bevándorlási és vámügyi ügynökség (ICE) munkatársai munkahelyi razziákat tartottak Chicagótól Kaliforniáig. A mexikói humanitárius szervezetek, beleértve a Borderline Crisis Centert is, felkészültek a visszatérők tömeges érkezésére. Eddig azonban nem következett be jelentős beáramlás. A határon nincsenek nagyobb migráns dugók, és a tijuai migránsszállások nem telítettek. A mexikói kormány legfrissebb adatai valójában azt mutatják, hogy a deportálások száma az Egyesült Államokból Mexikóba Trump második elnöksége első három hónapjában alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Claudia Sheinbaum mexikói elnök elmondta, hogy február és április között közel 39 000 deportáltat fogadtak, ebből 33 000 mexikói volt. Ez az adat a 2024-es év hasonló időszakához képest 52 000-re tehető.

A csökkenés részben annak volt köszönhető, hogy kevesebb ember próbált bejutni az Egyesült Államokba. Az Egyesült Államok déli határán a bevándorlási találkozók száma a legalsó szintre csökkent az elmúlt években. A tömeges deportálás fenyegetése, valamint más tényezők – például a határon végzett katonai telepítések és a migránsok El Salvadorba történő deportálása – hatékony elrettentő erőként hathattak. A Trump-adminisztráció emellett sürgeti az illegális bevándorlók önkéntes deportálását is, egyértelmű figyelmeztetésekkel. Mégis, nap mint nap emberek kerülnek vissza Tijuánába. Sokan ellenséges fogadtatásban részesülnek, amikor megpróbálnak letelepedni a poros és veszélyes határvárosban. Azok a cégek, amelyek a deportáltaknak jövedelmező munkát kínálnak, még fontosabbá váltak, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszaesést. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb vállalat, az American Survey Company (ASC) is deportált munkavállalókra támaszkodik. Testvérvállalatával, a Voxcentrix-szel együtt körülbelül 550 call center állomással rendelkezik Tijuánában, ahol az ügynökök hívásokat végeznek választási közvélemény-kutatásoktól kezdve az ügyfél-elégedettségi felmérésekig. „Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad,” nevet Nora Diaz, az ASC vezető boldogságfelelőse. „Igazából nem csinálunk háttérvizsgálatokat.” Nora elmondta, hogy munkája a munkavállalók jólétére összpontosít, hogy segítsen nekik a reintegrációban. „Megértjük, hogy mindenkinek van múltja, és nem ítélkezünk az alapján. A felvételi folyamat során nem kérdezünk erről. Csak olyan emberekre van szükségünk, akik jól beszélnek angolul és spanyolul, és hajlandóak elköteleződni egy munka mellett,” magyarázza.

A „ne kérdezz, ne mondj” politika felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Luis Luna új kezdetéhez. Ő Kaliforniában, Orange Countyban nő

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o