Hová tűnt az én időm, a te időd, a mi időnk és ez nem egy ragozási feladat, hanem inkább egy a kapcsolataink működőképességét vizsgáló kérdés. Az elmúlt időszak óta sokan otthonról dolgoznak akár több napot is egy héten. Gondolhatnánk azt, hogy a párok így több időt tudnak együtt tölteni. A hozzám érkezők mégis arról számolnak be, hogy a párjukkal szinte semennyi időt nem töltenek együtt. Vannak, akik ezt több tíz éve így teszik.
Amikor teljes figyelmünket a másiknak adjuk
Fontos azért leszögezni, hogy az együtt töltött idő nem az egy légtérben való tartózkodást jelenti, hanem olyan tevékenységet, amikor teljes figyelmünket a másiknak adjuk. Vagyis nem számít bele az együtt töltött időbe az olyan beszélgetés, amikor a pár egyik tagja a telefonján fontos üzeneteket olvas vagy válaszol meg, vagy számítógépen vadul öli az ellenséget.
Itt állj meg és add össze, hogy az elmúlt héten mennyi időt töltöttél a pároddal, amikor odaadtad a figyelmedet, beszélgettetek vagy együtt végeztetek valamilyen munkát, mondjuk a kertben a tavaszi metszést vagy a gardróbszekrényben a ruhák rendberakását. Elegendőnek találod-e a kapott számot? Ha visszagondolsz a kapcsolatotok elejére, akkor ez a szám mekkora volt? Mire elég ez? Lehet, hogy csak az operatív ügyeket és a gyerekek nevelésének kérdéseit tudjátok megvitatni. Ki, mikor mit intéz el vagy szerez be, ki tanul a gyerekkel. Szülőtársakként működünk együtt ilyenkor. A kapcsolatunk gondozása azonban hiányt szenvedhet, ha nincs ’mi’ időnk. Nőhet a kapcsolati távolság, csökkenhet az intimitás, megjelenhet a magány érzése és az, hogy a feladataimmal egyedül maradok. A kisgyerekeket nevelőknek most még nehezebb megszervezniük, hogy kettesben legyenek. Marad az este, amikor a gyerekek már elaludtak?
Ti hogy oldjátok meg, hogy közös időt töltsetek a párotokkal? Milyen új szokásokat vezettetek be, amik lehetőséget teremtenek az együttlétre?
Szerző: toldibea.com
