
India és Pakisztán feszültségcsökkentésének lehetőségei
A közelmúltban kiéleződött India és Pakisztán közötti feszültség világszerte aggodalmat keltett, és az országok számos vezetője arra figyelmeztetett, hogy a helyzet gyorsan veszélyes fordulatot vehet. Az események akkor kezdődtek, amikor India légicsapásokat hajtott végre, ezt követően pedig Pakisztán azt állította, hogy több indiai vadászgépet is lelőttek, amit Delhi nem erősített meg. Az első reakciók alapján úgy tűnt, hogy a felek esetleg „győzelmet” hirdethetnek, és ezzel csökkenthetik a feszültséget, azonban a hosszú távú, kölcsönös támadások kockázata sokkal súlyosabb következményekhez vezethet.
A történelem során, például 2016-ban és 2019-ben, az Egyesült Államok és más globális hatalmak nyomást gyakoroltak Indiára és Pakisztánra, hogy a helyzetet kezeljék és a feszültséget csökkentsék. Jelenleg azonban a nacionalista retorika mindkét oldalon a csúcspontjára hágott, és a szomszédos országok soha nem voltak ennyire közel a háborúhoz az utóbbi évtizedekben. Ayesha Siddiqa, a londoni King’s College neves pakisztáni tudósa figyelmeztetett arra, hogy a nemzetközi közösség csendben maradása rendkívül veszélyes helyzetet teremt. Megjegyezte, hogy bár a feszültség évtizedek óta jelen van, most először találják magukat a felek konfliktusban anélkül, hogy bárki figyelemmel kísérné őket vagy kényszerítené őket a leállásra.
Az Egyesült Államok eddigi válaszai vegyesek voltak. Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter, folyamatosan arra sürgette Indiát és Pakisztánt, hogy csökkentsék a feszültséget, azonban JD Vance alelnök már nyíltan kijelentette, hogy a két ország közötti lehetséges háború „nem a mi dolgunk”. Vance Indiában tartózkodott, amikor a legutóbbi támadás történt, amely 26 civil halálát okozta. A Trump-adminisztráció prioritásai inkább a kereskedelmi vámokkal, Kínával és a ukrán-orosz konfliktussal kapcsolatosak, ezért a nemzetközi közösség egységes fellépésére lehet szükség a két atomfegyverrel rendelkező rivális közötti feszültség csökkentésére.
Kína, mint a térség másik jelentős hatalma, szintén érdekelt Dél-Ázsiában. A pekingi kormány szoros gazdasági és katonai kapcsolatokat ápol Pakisztánnal, és több mint 50 milliárd dollárt fektetett be az országba a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó keretében. Kínának magának is vannak vitás határproblémái Indiával, és a két ország 2020-ban határincidensbe keveredett a Himalájában. A feszültségek ellenére Kína India második legnagyobb kereskedelmi partnere.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha az Egyesült Államok nem mutat érdeklődést az India-Pakisztán feszültség kezelésében, akkor az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjainak is be kellene avatkozniuk. Shen Dingli, a sanghaji nemzetközi kapcsolatok szakértője arra hívta fel a figyelmet, hogy a P5-öknek lehetséges lenne egy hiteles vizsgálatot indítani az incidens körülményeinek tisztázására, hogy Indiát megnyugtassák. Az olyan öbölállamok, mint Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek, akik szoros kapcsolatban állnak mindkét országgal, szintén fokozhatják a közvetítői erőfeszítéseiket.
Szaúd-Arábia külügyi államminisztere, Adel Al-Jubeir, váratlan látogatásra érkezett Delhibe, miközben a feszültségek növekedése zajlott a két ország között. Az indiai külügyminiszter, Subrahmanyam Jaishankar, pozitívan értékelte a találkozót, amely során Al-Jubeir megosztotta India nézőpontját a terrorizmus elleni határozott fellépés szükségességéről. A szaúdi miniszter Pakisztánba is ellátogatott, ahol a helyi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat. A közelmúltban becslések szerint 2,6 millió pakisztáni él és dolgozik a Szaúd-Arábiában, így Riyadh jelentős befolyással bír Pakisztánra, hiszen az ország számos alkalommal nyújtott jelentős pénzügyi támogatást az ottani gazdasági válságok idején.
A jelenlegi válság egy lehetséges megoldása lehet egy olyan helyzet kialakítása, amelyben mindkét fél „győzelmet” hirdethet, kielégítve ezzel a hazai közvéleményt. India azt állítja, hogy a Pakisztán területén végrehajtott rakétacsapások a legutóbbi támadás felelőseinek „elszámoltatására” irányultak. D. S. Hooda nyugalmazott indiai tábornok kijelentette, hogy India már elérte céljait, és most Pakisztánon a sor, hogy miként reagál. Pakisztán, különösen a hadsereg számára, fontos lenne, hogy megmutassa népének, hogy képes szembeszállni Indiával, és ismét „leckét adni” neki. A helyzet tehát rendkívül bonyolult, és a jövőbeni események kimenetele nagymértékben függ az indiai céloktól és a két ország közötti kölcsönös feszültségektől.

