David Dimbleby: A szabad piac öröknek tűnt, de Trump mindent megváltoztatott
Az 1974-es év sok szempontból emlékezetes volt, különösen az Egyesült Királyság gazdasági helyzete miatt. A növekvő infláció és a munkások béréről folytatott harcok miatt a kormány és a szakszervezetek között egyfajta patthelyzet alakult ki. A kormány azzal szembesült, hogy ha szembeszáll a bányászokkal, az sztrájkokhoz vezethet, amelyek leállíthatják az energiaellátást, viszont ha enged a követeléseiknek, az infláció tovább emelkedhet. Ekkor jött a globális olajválság, amely még inkább káoszba taszította a gazdaságokat, beleértve Nagy-Britanniát is. A kormány háromnapos munkahétet vezetett be, ami miatt áramkimaradások váltak szokássá, és az emberek gyakran sötétségbe merültek. A kormány úgy tűnt, hogy elvárja, hogy a lakosság egyszerűen alkalmazkodjon a nehéz körülményekhez. Ekkor kezdtem el a BBC Panorama című aktuális eseményekkel foglalkozó műsorának vezetését, ahol sokat vitatkoztunk ezekről a problémákról. Különböző elképzelések merültek fel arról, mit kellene tenni, és voltak olyan javaslatok is, hogy a szakszervezetek feletti kontroll visszaszerzéséhez katonai puccsra lenne szükség.
Ekkoriban Keith Joseph, egy konzervatív politikus, egy radikális ötletet javasolt, amely a szabadpiac elvén alapult. Ez azt jelentette, hogy Nagy-Britanniának el kellene távolodnia a második világháború utáni konszenzustól, amely szerint a kormánynak irányítania kell a gazdaságot, és helyette hagyni a piacokat, hogy a maguk módján hozzanak létre jólétet és biztonságot. Az 1980-as években, Margaret Thatcher kormányzása alatt, láthattuk, hogy ez a szabadpiaci elképzelés mennyire gyorsan vált a mindennapi valóság részévé. Az, ami egykor radikálisnak tűnt, rövid időn belül az lett, amit sokan örök érvényű rendszernek gondoltak. Donald Trump, az Egyesült Államok milliárdos üzletembere és elnöke, aki nyilvánvalóan jól járt a kapitalizmussal, most hirtelen a szabadpiac rendszerének legnagyobb kihívásával néz szembe, amely egyre hangsúlyosabbá válik.
Thatcher reformjai, amelyek a 1983-as választások után következtek, ma már nyilvánvalónak tűnnek. Az emberek természetesnek vették, hogy a magáncégek kulcsszerepet játszanak a víz, az áram, a gáz, a vasutak, a kikötők és a teherszállítás biztosításában. De abban az időben kevesen hittek abban, hogy lehetséges, amit ő véghez vitt. A háború végén a helyzet sokkal nehezebb volt. Racionálás volt érvényben, és az emberek élelmiszer- és ruhacouponsra voltak utalva. De a nehéz idők után, a győzelem utáni időszakban, egy új társadalmi vízió kezdett kialakulni Nagy-Britanniában. Clement Attlee 1945-ös földcsuszamlásos választási győzelme után először szavazott a választópolgárok többsége egy olyan pártra, amely nyíltan a szocializmus mellett állt ki.
A kormányzati befolyás csökkentése érdekében Antony Fisher, egy tojásfarmár, megalapította az Institute of Economic Affairs agytrösztöt, amely inspirálta Keith Josephot, aki aztán elérte, hogy Thatcher felfigyeljen rá. Az 1980-as évek reformjai óriási hatással voltak a brit gazdaságra. A privatizációs programok során az állami vállalatokat az emberek kezébe adták, ami lehetőséget biztosított arra, hogy egyre többen váljanak részvényesekké. Az 1986-os „Nagy Robbanás” reformjai szintén lehetővé tették, hogy az emberek belépjenek a korábban zárva tartó pénzügyi szektorba. Az emberek sokasága élvezte a részvények vásárlásának lehetőségét, de a privatizáció nemcsak gazdasági, hanem kulturális forradalmat is jelentett.
Miközben az emberek egyre inkább részesedtek a kapitalizmusból, egyre több figyelmeztetés érkezett a rendszer hiányosságaira. James Goldsmith, aki a 80-as években sikeres üzletember volt, arra figyelmeztetett, hogy a szabadpiaci rendszer alapvető hibája, hogy a maximális profit érdekében a cégek képesek elhagyni a saját közösségeiket. A globalizáció következményeként sok munkahely megszűnt, a közösségek pedig szétesni látszottak. Goldsmith politikai pályafutása során arra figyelmeztetett, hogy a globális szabadpiac veszélyes útra viszi Nagy-Britanniát és a világot.
A Brexit szavazás, amely 2016-ban zajlott, a legnagyobb figyelmeztetés volt a globalizáció ellen, különösen azokban a közösségekben, amelyek úgy érezték, hogy a globalizáció nem működik számukra. A Thatcher-korszak álma a részvényesek nem teljesült, mivel a privatizáció után a szolgáltatások minősége romlott, és a közszolgáltatások privatizációja gyakran az árak emelkedéséhez vezetett. A rendszer, amelyet Thatcher létrehozott, most komoly kihívásokkal néz szembe, és a jövője kérdéses. A szabadpiac, amely kezdetben a jólét ígéretével kecsegtetett, ma már sokak számára a bizonytalanság és a frusztráció szimbólumává vált.
Ezeket is érdemes megnézni
USA és Kína készen áll a vámvitára – ki enged először?
Mennyibe kerül manapság egy menyasszonyi ruha?
